Mála historia bibliszka

Iz Wikipedije, proste enciklopedije
Jump to navigation Jump to search
Mála historia bibliszka  
Mala historia bibliszka (1840).JPG
Prva in edina izdaja Mále historie bibliszke. Nekoč je bila lastnin a Karla Lütarja iz Sebeborcev
Avtor Janoš Kardoš
Država Ogrska, Slovenska krajina
Jezik prekmurščina
Založnik v Kermendinu pri Ferencu Udvaryju
Datum izida 1840
Žanr prevod Svetega pisma
Klasifikacija

Mála historia bibliszka (Mala bibliska historija) je evangeličanski šolski veroučni učbenik in prevod Svetega pisma Janoša Kardoša, ki ga je objavil leta 1840. Celotni naslov: Mála historia bibliszka ali Sz. Píszma Mêszta prígodna. Navküpe Z-naprêdanyem pogübelnoszti Jeru'zálema. Naime Za deczo sôl evangelicsanszki vödána po Kardos Jánosi, Hodoskom Dühovníki. Knjigo je tiskal tiskar Ferenc Udvary v Kermendinu (Körmend), ki je izdal tudi knjie Jožefa Košiča.

Kardoš je bil duhovnik v Hodošu. Bržda sta vplivala na Kardoševo knjigo Verjetno Sztároga i nouvoga testamentoma szvéte histórie krátka summa Mikloša Küzmiča in Nouvi Zákon Štefana Küzmiča, ki je prevod Nove zaveze. Knjiga predstavi zgodbe Svetega pisma v obliki vprašanj in odgovorov in jih razloži.

Kardoš v Predgovoru omeni še svoj katekizem Krátki návuk krsztsansztva naime za deczo obcsin evangelicsanszki okrogline szlovenszke, ki se je udomačil v slovenskih evangeličanskih šolah na Ogrskem.

Vadlüványe vcsiti i nyega vrêlo, nevkleknyeno lübézen 'ze vu ti gingavi méko szrdcze z-haszkom vczeplávati, je tak velike znamenitoszti, kak velike je, nyé meti i z-'zítkom ino z-delami naszledüvati. To edno, kak to drűgo, je neodlocsene bívoszti od dühovnoga sztána csloveka; i li on je veren delavecz vu vínogradi goszpodnovom, kí vu obôjem táli nepotvarjeno vrêloszt szka'zűje. Ali zaman de sze tr'o naime vu tom prvom dugoványi (vu návuki isztin vadlüványa) k-'zelnomi czíli szvojemi szrdcsen prorok on , kí de nyé li kak zakrito, vu globokoj temnoszti le'zécso isztino glásziti, i naime szrdczam mladícskov prijétno vcsiniti setüvao. Kí sze k-velikomi dugoványi etomi podpasűjes, – idi, raztrgaj prvle nyega kmicsno zakrivalo; odkríj nyega szkrovnoszti; posztavi na szvetloszt vsze prígode, steri szo sze pred nyim, okôli nyega, i vu nyem zgájali; poká'zi môdroszt, môcs, i vísno szkrb ono, stera je nyemi bívoszt, sztánek, i czvêjt darüvala; ali szi bojdi, povcsi te neznane predevszêm; Sto? – kakda? – zaka? – i med kaksimi násztaji? – je dao blagoszlovlenoj násztavi zvelicsanya (veri) na líczi zemlé nasztánoti, obsztáti, ino sze na tak odícseno velikoszt vsze popolnoszti pozdignoti, i – tí boš vu razsűrjávanyi vekivecsne isztine bo'ze szrecsen vucsitel vucseníkov szrecsni!

Kebzübanya vrêdno je, zaistino, kâ vszo poszelníczi bo'zi vu píszmaj szvoji predevszêm násztaje prígodne obilnê razkládajo, i potom, po etak zravnanoj sztezi, na czílavno pôt sz. pozványa szvojega prêkidôcs, lüdsztvo mrtelno k-vretini popolnêsega szpoznanya bo'zega ino szrkovnoszt vísni, po návuki vere i 'zítka, za szebom pelati setűjejo. Li tak vidili oni veszélen szád znojni trűdov szvoji pri velikom deli czimpra zvelicsitelne násztave isztine i míra! – Kí blagoszlovlene sztopáje meszto vorczana pred ocsmí dr'zavsi i mí, kaksekoli delo eto sz-têm setüvanyem püsztímo – pod napiszkom: „Mála historia bibliszka” – na szvetloszt, naj 'ze predtêm vödánomi „Kátekizmusi” nasemi na návod, i v-nyem bodôcsemi návuki na razmênye szlű'zi. Medtêmtoga, nakeliko szi je namenyávanyi etomi zadoszta vcsinyeno, naj szôdijo ti rázumni i dobrovolni prijátelje isztine: mí li to edno 'zelênye zdr'zímo vu prszi szklenyeno: naj to málo, eti vövr'zeno zrnics jezero veszélnoga száda prineszé na zrêloszt vu velikom dugoványi odraszka popolnoszti krsztsanszke!)
Na Hodosi 12 ga dnéve Szűscza v-1840. leti.
Kardos János,
Evang. Dühovnik.

Na prvi strani Kardoš kratko piše o svetopisemskih knjigah Stare zaveze. Podoben primer najdemo v katekizmu Štefana Küzmiča Vöre krsztsánszke krátki návuk (1754).

1. Sztároga zákuna:

Môzesovi pét kníg – Prve: od sztvorjênya;
Drüge: od 'zidovov z-robsztva vöidênya;
Trétje: od levítszke csészti i pozványa;
Strte pa: od lüdsztva vu racsún jemánya;
V péti: je nakrátzi sztan právde naprédao,
Stero je 'ze prvle obilnê razkládao. – –
Naszledüjo píszma Jo'zue i Szodczov,
Rúthe, Sámuela, Králov, i Prígodov,
Esdrás, Nehemiás, Eszter, Job, i 'Zoltár,
Prílik knige, Predgar, i sz. Pêszem dár;
E'zaiás prorok, sz-plascsom Jeremiás,
Ino Ezekiel, ké za te velke más. –
Potom szo ti ménsi proroczi: Dániel,
Ednáke vrêloszti Hozeás i Joel,
Ámos z-Abdiásom, Jónás i Mikeás,
Nahum, i Habakuk, ino Zafoniás,
Hagge, Zakariás, ino Malakiás,
Od steri tri szlêdnyi píszma po robsztvi más. –
Ka pa zvön píszm' eti zákun té zdr'záva,
Vsze tô czérkev od nyi môdro odlocsáva;
I csi gli i tô za szádarodno dr'sí,
Dönok je od etí za pozadnyêse vcsí. *)

Kardoš je poskusil prevesti tudi celo Staro zavezo. Po njegovi smrti so izdali prvih pet knjig Mojzesa in knjigo Jozueta pod Moses i Josua (1929).

Glej tudi[uredi | uredi kodo]